Ki a hisztis?

                                                                                                                                               


Sokan ma is azt mondják (általában a fiúk), hogy hisztizni csak a lányok hisztiznek. Viszont ha így van, akkor a fiuk soha nem emelik fel indokolatlanul a hangjukat. Akkor sohasem duzzognak, sohasem sértődnek meg. Mindig meghallgatják a másikat, mindig belátják, ha hibáznak. Nem ragaszkodnak oktalanul saját álláspontjukhoz. Nem dühöngnek a postán sorban álláskor. Nem vesznek össze az eladóval. Ha mind ilyenek volnának, hisztis fiuk valóban nem léteznének.


Vannak azonban kivételek. Akik kiabálnak. Dühöngnek. Duzzognak. Őrjöngnek. Akik hisztiznek. Mert a démon néha megszállja őket. Van, amikor ordítozni kezdenek mindenkivel. Van, amikor némaságba süppednek, és meg se lehet pisszenni senkinek a környezetében. Látványosan szenvednek. Csapkodják a telefonkagylót, dobálják a papírhalmazt, úgy verik a billentyűzetet, hogy majd kiszakadnak a gombok a helyükről. És hiába süt aranylóan a nap, hiába mosolyodik rájuk a recepciós lány kacéran.
A hiszti egész napra szól, és akkor másnap reggel utálnak tükörbe nézni.